A Nyúl az őt érő méltánytalanságot, gonoszságot, és a kirekesztést sokkal elegánsabban tudja kezelni, mint én - egyszerűen magasról tesz rá.

Én pedig elmondhatatlanul büszke vagyok rá ezért. Ő egy csoda. Akkor is ezt gondolnám róla, ha nem lenne ennyire szép, ennyire okos, vagy ennyire tehetséges. (Megint rajzolt egy annyira jót, csak most épp színezi, de ha kész, megmutatom.) Soha, senki nem ér fel hozzá a szememben.

(Jó, ez most kicsit furán hangozhat, de az a dolog, ami róla ma - nagyon helyesen - lepergett, rajtam ejtett egy kisebb sebet azért. Főleg, mert igazságtalan vele szemben. Ilyenkor mindig elkezdem várni a költözést, megfeledkezve arról, hogy akkor vezetnem kell.)