Olvasunk is amúgy

Tegnap visszahoztuk Anyáéktól az ikreket. Ma senki nem ment sehova, mert mi Békésszentandráson összeszedtünk egy vírust, ami az egész társaságon végigment, plusz Tetkós jól meg is fázott. De tényleg nagyon durván. A Nyúl már jól van tegnap óta, meg igazából én is, de gondoltam, biztonságosabb itthon tartani egy kicsit, nehogy megfertőzzön valakit, mert utána az isten se mosná le rólunk, mennyire felelőtlenek vagyunk. (Az osztályunkról: egyik anyuka a karácsonyi műsor előtti napon megírta a fórumon, hogy a kisfia kicsit köhög, meg hányingere van - szerintem télen mindenki köhög, hányingere meg szerintem simán lehetett a lámpaláztól - ja, merthogy a műsorban a mi osztályunk szerepelt. Másnap elvitte a műsorra, de a fórumon a szülők önkéntes szószólója addig baszogatta - páran be is álltak mögé még a rendesek közül is -, hogy az anyuka elment a kisfiúért a templomba, ahol az előadást tartották, és elhozta a műsor előtt. Szegény gyerek sírt... én nem tudom, akár az anyuka, akár a gyerek helyében hogyan dolgoztam volna fel ezt. Az pedig egészen szürreális volt, ahogy a szószóló utána egy másik felületen valami olyasmit írt, hogy teljen meg a szívünk szeretettel, meg kisfaszom.)

Én szintén nem mentem dolgozni, bár csak tegnap voltam rosszul, meg a fejem fájt másfél napig (és nem tudom, hogy a vezetéstől, vagy a betegségtől). A kedvenc kolléganőm azonban most van túl egy hosszú betegségen, és ő is kérte, hogy ha lehet, akkor inkább ne menjek be. Mit mondjak, nem fáj túlságosan, hogy hajnali 4 helyett csak 8-kor ébredtem (és visszaaludtam még 2 órára).

Az ikreknek ugyan semmi bajuk, de így ők sem mentek oviba. Anyáéknál viszont nem maradhattak, mert Dzidzének fontos vizsgája lesz szombaton.

Szóval visszajöttek. A két fiút még Békésszentandrás előtt elvitte fodrászhoz Saab, és most úgy néznek ki, mint két kis katona. Teljesen más érzés így puszilgatni a fejüket, mint amikor hosszabb a hajuk.

Tegnap este, miután az ikreknek olvastam, elaludtam közöttük. (Olyan, mintha lenne két babaillatú alvóállatkám. Biztonságot nyújtanak. Például szomorú vagyok - beleszagolok a hajukba - minden rendben.) Arra ébredtem, hogy a Nyúl ott áll fölöttem, és magyaráz. Képes volt megvárni, míg teljesen magamhoz térek, majd átvezényelt az ágyába - nemrég kezdtük el ugyanis a Harry Potter első részét olvasni, és egy napot se akart kihagyni. Teljesen el vagyok ájulva, hogy így rákattant, de éjfél körül éppen el tudtam volna képzelni más elfoglaltságot is, úgymint a fogadalmaim teljesítése, azaz blogolás és torna.

Múltkor Tetkós olvasott a Nyúlnak HP-t, de elkomolytalankodták az egészet, Dursley-éket pl. elnevezte Kovácséknak, meg ilyenek, úgyhogy a továbbiakban - legalábbis a HP 7. részének a végéig - nem tartok igényt a szolgálataira. Mondjuk tegnap nem is nagyon ajánlkozott, mert egyrészt a halálán volt, másrészt meg Camilla Läckberget olvasott (hónapok óta ajánlgattam neki, mindig azt mondta, hogy nem áll rá az agya, majd egy nap alatt kiolvasta a Jéghercegnőt, ma meg szerintem végez A prédikátorral is).

Az ikreknek Anyáéknál mostanában csak a Gőgös Gúnár Gedeonból olvasok. Neked melyik mese volt a kedvenced a könyvből gyerekkorodban? Neked is az összes? Emlékszel még a kesztyű lakóira? Melyik állatot irigyelted az ebédje miatt? :) Istenem, olvasok a gyerekeimnek, és pontosan ugyanazt érzem, amit kiskoromban. Tudod, bizonyos mesékben ott volt a varázslat. Néha csak a rajzoknál: a grófkisasszony ruhájában, meg a hiú zsiráf gyöngyeiben. De az biztos, hogy mindig megkívánom a sült tököt, amikor azt olvasom, hogy a kis sün azzal lepte meg a többi állatot - megkívánom, pedig utálom, minden alkalommal hagyom megpenészedni a sütőben (már ha eljutok a sütésig, nem rohasztom meg még előtte).

Itthon a Mosó Masa Mosodája van meg. Ezt a példányt a születésem előtt adták ki, és az eredeti gazdája már rég nem él. A történetek legtöbbjét nem szeretem olvasni az ikreknek, viszont ebben van a kesztyűs sztori folytatása, ahol a lakók nyaralni mennek! Szotymika tegnap félálomból pattant fel, amikor meghallotta, hogy az lesz az aznapi mese. Na de amit én a Mosó Masának köszönhetek, az egy másik nagy gasztronómiai tévedés a sült tök mellett. Kb. harminc éven át álmodoztam ugyanis a könyv hatására...

...a zabkásáról. 

Megvan a Zabkása-hegy a könyv végéről? "Álló héten keresztül mindenki tejben főtt zabkását evett." Évtizedekig valami olyasminek képzeltem el a zabkását, mint a tejbegríz, valaminek, ami finom és édes, csak közben egészséges. Azóta már tudom a csúf igazságot, de amikor olvasom, még ma is tejbegrízt képzelek magam elé, nem pedig... hagyjuk is inkább.

Annyira szeretek nekik olvasni. Ez a gyereknevelésnek a legegyszerűbb, legkellemesebb, legmegnyugtatóbb része, amit még én is tudok következesen és rendszeresen csinálni. El se hiszem.