Úristen, milyen nap volt ez megint. Micsoda kicseszett nap. Mennyivel könnyebb lenne egy jó füldugóval, vagy nyugtatóval, és/vagy borral, vagy társsal. Most így utólag nem akarom elhinni, hogy napközben én voltam az, aki alig várta, hogy hazajöhessen a cuki gyerekeihez. Mégis mire számítottam? Ugyanaz, mindig. Napok óta nem tudják szabad levegőn kipörögni magukat, végül is érthető, hogy meg vannak veszve.

Szerintem sokkot kaptam.

Szerintem a szomszédok is.

De szerintem azt leszarom.