Tökfőzelék

Ma ünnepélyesen felvettem a szuperképességeim közé a következőt:

Olyan tökfőzeléket tudok főzni, ami ízlik a gyerekeknek.

Bizony. Úgy ültek le az asztalhoz, hogy odasúgták egymásnak: "miért kell ilyet ennünk?" Aztán a Nyúl úgy állt fel, hogy "köszi, finom volt", márpedig ő nem osztogatja lépten-nyomon az efféle elismeréseket. A kicsiknek túl sokat szedtem, szóval hagytak belőle nekem, de azért ők is szépen belakmároztak, és el se hiszem, hogy erről képes vagyok ennyit írni, de azt hiszem, életem során azok voltak a legbüszkébb pillanataim, amikor évfolyamelső lettem a Grafológiai Intézetben, meg amikor a gyerekeim megették, amit főztem.