Mimmó: "Anya, sok van még hátra, hogy meghalj?"

LCD: "Hát remélem, igen. Miért?"

Mimmó: "Mert nem szeretném."

Szotymikát a téma még régebben kezdte foglalkoztatni, és az összes lehetséges megfogalmazásban elmondta már, miért nem szeretné, ha meghalnék. Ez annyira ismerős (tudom, már meséltem), gyerekkorom nagy részében én is attól rettegtem, hogy meghal az anyukám. Ugyanakkor tudom is, hogy ez teljesen természetes, hogy ebben a korban foglalkoztatja a gyerekeket a halál témája.

A múlt hét elején meghalt egy ismerősünk, amit elmeséltünk nekik. Mimmó valószínűleg emiatt kezdett el gondolkodni ezeken a dolgokon: azon, hogy nem mindig leszünk itt egymás mellett. Annyira sajnálom, hogy nem tudunk válaszokat a témában - ez az egyik legborzasztóbb dolog a világon, hogy semmit sem tudunk arról, mi van utána. Én szeretem magam azzal nyugtatni, hogy azért nem tudhatjuk, mert annyira jó ott, hogy ha tudnánk, mindenki idő előtt meg akarna halni.