Nagy nap ez a mai, két okból is.
Az egyik ok, hogy kis Varog végre felért a szekrény tetejére (eddig mindig megállt a harmadik polcon lévő alaptáborban, ott falatozta békésen a kukabúvárokat).
A másik ok az ünneplésre, hogy a mai nappal kis Kenyő is új magasságokba emelkedett. Eddig túl kicsi volt, és nem bírta a térdét olyan magasra emelni, mint a szék (vagy pedig úgy volt vele, hogy úrinő nem mászik, csak sétál), de ma felmászott a konyhai sarokülőre, és ettől úgy megnőtt az önbizalma, hogy tovább is ment az asztalra.
Vagy ötvenszer.
Egy idő után megelégeltem a dolgot és kizártam őket az életveszélyes helyiségekből, de azért vissza- visszatértünk, legutóbb este, hogy tejbegrízt főzzek a Nyúlnak. A címben lévő szám is innen: amíg ugyanis felforrt a tej és elkevertem benne a grízt, huszonhatszor vettem le őket a konyhaasztalról. De legalább nem fejenként, hanem összesen. (Utána is sokszor felmentek még, de akkor már nem számoltam.)
A kis Kenyő annyira boldog volt az új távlatoktól, hogy amint felért az asztalra, felállt, és röhögve eszeveszett táncba kezdett. Amikor nem állva, akkor térden. (A kis Varog csak békésen üldögél, az asztalról félig lelógó fenékkel).
Az is volt még, hogy ma fürödtek először csúszásgátló nélkül, és ezt annyira élvezték, hogy csapkodták a vizet, meg rohangáltak a kádban, meg kacagva belehasaltak a vízbe, mint a nagyok - nem gondoltam, hogy ennyire boldoggá teszi őket, ha többé nem foglalkozom a biztonságukkal...
A Nyúl meg kapott egy fagyit, az nem kellett neki, inkább az enyémből evett, majd kirohant egy jégkrémért inkább, amit úgy engedélyeztem csak, ha felvesz egy hosszúujjút (mert basszus 19 fok van, ő meg felöltözött rövidgatyába). Természetesen nem vette fel (semmi tekintélyem), viszont a jégrém felénél nekiesett egy zsák csokinak, amit ma küldött a mamája. És mivel sunyulni akart, nem szólt, hogy már nem kéri a jégkrémet, lerakta az ágyán egy kis fóliára olvadozni. Ekkor mentem be... Na de ezt csak azért meséltem el, hogy ha majd húsz év múlva jön pattogni, hogy azért lett sérült, mert sokat veszekedtem vele, akkor meg tudjam mutatni, hogy miért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése