Kutyamánia

Mostanában ilyenek vannak, hogy a kicsik kb. 100 állatos matricából kiválogatják a kutyásat. Dúl ugyanis a kutyamánia, ennek jegyében Nyimmó az Elixír magazinomat lapozgatja naphosszat, mert a legutóbbi számban van összesen négy kutyás kép. Mivel már az összes kutyás dolgon túl vagyunk, ami a lakásban található, ma reggel az áprilisi Glamourt vettem elő, és mit ad Isten, hát nem volt benne egy kutya? Mostanra már magától kinyílik ott az újság...

Azt mondanom sem kell, hogy amint meghallanak egy kutyaugatást, ami beszűrődik kintről, felkapják a fejüket, és ők is elkezdenek ugatni... :) És ha bírná a hátam, akkor egész nap a (nyugi, kedves rokonaim, bezárt) ablaknál állnék kettejükkel a kezünkben, és az utcán sétáltatott kutyákat néznénk.

Tegnap nagyon tüneményesek voltak, lementünk a játszóterünkre, és amikor észrevették, hogy két kiskutya sétál el az úton, mindketten rohantak, felálltak a kerítésre és onnan figyelték őket... (én meg elátkoztam az döglött okostelefonomat, meg a szervizt, meg magamat, amiért nem vittem telefon helyett legalább fényképezőgépet). És arra a jelenetre is egész életemben emlékezni akarok, amikor Nyimmó egyszer kutyaugatást hallott, amikor a téren voltunk, és rohant fel a mászóka tetejére, hogy szét tudjon nézni, merre van hozzá a kutya...

Ja, Szotymi tegnap egy állatos könyvben azonnal megmutatta, hogy négyféle medve közül melyik a panda, de ő szintén kutyabolond, úgyhogy csak a kutyás képeknél kacagott.

(Azért némi sértettség van bennem, amiért hiába tanítom őket macskanyávogásra, meg hiába mutogatok meg meg nekik minden egyes macskát - jól van, mondják, hogy "ci", de csak kutyák láttán csillan fel a szemükben a szerelem...)

A Nyúl ezzel szemben minden ocsmányságot kedvel, mármint ami állat, de persze csak látatlanban, például egy tök élethű gumikígyóról átlagban napi háromszor próbálja meg elhitetni, hogy igazi, csak ő megfogta nekem, valamint álmai netovábbja egy távirányítós pók. (Van ilyen?)