2014. július 10., csütörtök

"Olyan furcsán megy"

Múlt héten ugye jelenésünk volt a dokinál egy-egy szúrásra, ahová E. jött velünk. Tulajdonképpen nem is tudom, minek kellett időpontra menni, mert vagy egy órát kóvályogtunk ott más szülőkkel egyetemben ("a doktornéni leragadt a betegrendelésen" - köszi!), és az én kölyköcskéim, akik (hála Istennek) még mindig nem amolyan "jó gyerek ez, leteszem, oszt' ott is marad"-típusok, folyamatosan mentek ki a parkolóba, ahol legalább volt valami érdekes. E. nyerte meg Nyimmót, én meg Szotymival tébláboltam éppen odakint, amikor jött egy ismerősöm, akiről sose tudom (és ez nem poén), hogy hülye, vagy csak nincs tisztában bizonyos udvariassági szabályokkal.

"Olyan furcsán megy, nem?" - kérdezte fintorogva, ahogy az én gyönyörű Szotymimat nézte.
"Anyád, az megy furcsán" -válaszoltam. Á, nem. Csak összefont karral a szemébe néztem.
"NEM" -jelentettem ki olyan jegesen, hogy ha Szulejmán áll ott, akkor valószínűleg dideregve elnézést kér.
"Deee, furcsán megy" - kötötte az ebet a karóhoz az a hülye a csaj továbbra is.
"Nem megy furcsán. Kicsit befelé fordul a lábfeje, valószínűleg amiatt, hogy túl korán kezdett el járni" - hadartam az eddigi egyetlen diagnózist, amit úgy mondogatok magamnak is, mint egy papagáj.

Jól van, tény, hogy ez a helyzet. Szotymi bal lábfeje eléggé befelé fordul. (Igen, megyünk majd ortopédiára, köszi.) Élete első X hónapja azzal telt, hogy a doki tanácsára a lábfejét fordítgattam kifelé (masszírozásszerűen), folyton azt fogdostam, de nem fogod elhinni, akadt azért más dolgom is néha. Különben sem hiszem (a doki sem), hogy a probléma oka, az, hogy nem bizgeráltam eleget. Egyszerűen így van és kész. 

Közben már felmerült bennem, hogy kevés D-vitamint kapott, mert olvastam nemrég egy cikket Szendi Gábortól erről, és azóta az a mániám, hogy rettenetesen kevés D-vitamint fogyasztunk (mármint Magyarországon a gyerekeknek adandó előírt mennyiség is sokkal kevesebb, mint kéne), mégsem adok a gyerekeknek többet az előírtnál, mert mi van, ha évek múlva meg abból lesz baj. Borzasztó érzés az, hogy rajtam múlhat a gyerekem jövője, mármint lehet, hogy csámpás lesz és egész életében csúfolni fogják... Másfelől meg nézzük meg az összes modellt, ahogyan mennek, az katasztrófa... (Jól van, Szotymi nem lehet modell, mert azok kizárólag ronda lányok lehetnek, legalábbis a mostani trend szerint.)

De lábfej ide vagy oda, Szotymi attól még kívül-belül tökéletes. Világos?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése