Két napja Húgommal meg a Nyúllal elmentünk vásárolni, Mimmó az ablakból nézte Anyával, ahogy beszállunk a kocsiba. Amikor másfél órával később hazaértünk, éppen ő volt megint Anya kezében, így kilátott az ablakon. Még be se kanyarodtunk az utcába, ő már felismerte a kocsit (pedig nem valami eltéveszthetetlen, citromsárga, napfénytetős sportkocsiról beszélünk), és sírva-nevetve ujjongott.
Tegnap eljött hozzánk Tündér Keresztanyám, és a szülinapos E. Kint voltunk épp, és amikor láttam a kocsit bekanyarodni, Mimmó kezébe adtam egy szál virágot, hogy majd adja oda E.-nek. Ő akkor ugye még nem látta E.-t, de azért elindult a kapuhoz... Aztán amikor bejöttek a vendégek, "Te!" felkiáltással E. kezébe adta a virágot.
Ma Anya a seprűt* kereste odakint, de Mimmó volt az egyetlen, akit ez még érdekelt rajta kívül. Elballagott a ház oldalához, mert valószínűleg emlékezett rá, hogy ott hagytuk tegnap, és odacipelte Anyának a ház elé.
Amikor ebédeltek a gyerekek, Saab viccből kért tőlük egy falatot - Mimmó, a rendes pedig azonnal letette a kanalát, hogy adhasson Saabnak az ennivalójából (egy marékkal :-D).
*Ez micsoda egy idióta szó már, olyan városiasan affektálós,hogy szinte szégyellem magam, amiért írásban ezt használom. Miért nem seprő (ahogy egyébként nálunk mondják)? Vagy akkor miért nem mondunk például a mentő helyett is mentűt (ahogy egyébként háromévesen én, mivel egyszerűen undorítónak találtam, ahogy az emberek csücsörítenek, miközben kimondják az ő-t)?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése