Tegnap éjjel arra ébredtem, hogy Zozi a kis cingár karjával ölel, és a nyakamba szuszog*. Nem tudom leírni, milyen érzés volt, de bízom benne, hogy életem végéig fel tudom majd idézni magamban. Ezért a pár percért** már megérte az elmúlt 1,25 év összes szívása.

*Este külön ágyakban alszunk el, de a reggel már mindhármunkat egy ágyban talál. Szerencsére az enyémben. (A Nyúl is csatlakozik néha.) Azért a padlón is megágyazok, mert Mimmó, és különösen a Nyúl szeretik alvás közben is a határaikat feszegetni.

**Bármennyire nehezemre esett, végül eltettem onnan.