Ollók

Anya úgy gondolta, hogy ha már úgyis egyfolytában kint van a szabadnapján az udvaron a gyerekekkel, akkor összeköti a kellemes-és-hasznost egy másik kellemes-és-hasznossal, és rendberakja az egyik virágoskertet. Először mindenféle gazokat húzgáltunk ki, aztán metszőollóval levágott néhány ágat az egyik bokorról, ami akkora volt, hogy már jócskán belógott a Nyúl biciklipályájára is. Aztán valahogy a Nyúl elkunyerálta a metszőollót, és ő dolgozott vele tovább - megjegyzem, elég ügyesen. Egy idő után, amikor kettesben maradtunk, lelkendezni kezdett nekem:

"Anya, ez a metszőolló egy álom! Kaphatok majd tőled a szülinapomra egy kéket?"
LCD: "Mostanában nem, mert kicsiknek nem való, tudod."
Nyúl: "Akkor a tizenötödik szülinapomra kaphatok majd?"
LCD: "Igen, akkor azt hiszem, igen."
(Csak el ne felejtsem. Például megérni.)

Mondanom sem kell, hogy a kicsik megirigyelték a vagdosást a bátyjuktól, először Mimmo jött be a konyhába ollóért. Megkapta az egyik lekerekített végű gyerekollót, de amikor kivittük (én csak akkor szembesültem vele, hogy ő is metszőollóként akarja használni), akkor Szotymi rájött, hogy neki is szüksége van egyre, úgyhogy neki gyorsan a kezébe nyomtam egy gyurmavágó műanyag ollót. Persze rögtön levágta, hogy őt itt most megpróbálják hülyére venni, úgyhogy mit volt mit tenni, egy óvatlan pillanatban ellopta Mimmó ollóját. Persze veszekedés lett belőle, aztán később hallottuk, amint Mimmó megfeddi Szotymit: "Megmondtam, hogy neked nem való az olló!" (Persze, hiszen Szotymi kisebb. Azért három perc is valami, nem igaz?)

Amúgy a mai nap is remekül sikerült.  Délután előbb Nagynéném érkezett meg a legkisebb unokájával, aki 11 éves, lány és ezt figyeld: mindhárom gyerek rajong érte, és viszont. (De sajnos csak nyáron tudunk vele találkozni, mert ő külföldön él.) Aztán megjött Tündér Keresztanyám is, amikor az ikrek épp elaludtak. Végül a nagy létszámnak hála (Kedves Isten! Ezúton is nagyon köszönöm a rokonaimat!) minden gyerekre jutott bébiszitter, így még ilyeneket is csinálhattam ma, hogy kávézgatás a Híradó előtt*, illetve babaruhák válogatása egy barátnőmnek. Mennyei volt! Közben a gyerekeim se unatkoztak, mert a lehető legjobb társaságban voltak, és együtt bejárták a fél falut.

Este pedig - nem hiszed el - Saab és Apa vitte el a gyerekeket a játszótérre. Azt se tudtuk Dzidzével, hogy terüljünk el a tévé előtt... :-D Olyan furcsa és újszerű volt a helyzet, hogy aztán véletlenül nekiálltam teregetni.

*Mostanában pont az járt a fejemben, hogy évekig arról ábrándoztam, hogy az aktuális szerelmem azt mondja: "Te vagy a legcsodálatosabb nő, akivel valaha találkoztam. Kérlek, gyere hozzám feleségül!" Most meg az álommondat számomra így hangzik: "Elviszem a gyerekeket valahová, addig te ülj le egy kávéval és nézd meg a Híradót!" Aztán mielőtt ezt leírtam volna, meg is kaptam. Csodás!